Egy igaz történet

Egy igaz történet 1 . rész Ez a történet 1945-ben kezdődik. A Lemli család ott élt Apatinban, az akkori Jugoszláviában.

Ott volt a hazájuk, egy szép családi házban éltek.

Ekkor itt komoly harcok voltak, az egyik héten német fennhatóság, míg a másik héten már az oroszok uralták a területet. Ez néhányszor lejátszódott. Ahogy az oroszok tartósan uralták már a terepet, jöttek a jugó partizánok és átvették a hatalmat Apatinban és a környéken. A szerb partizánok elkezdték a “tisztogatást”. Azok a lakosok, akiknek a neve német(vagy hasonló) volt, elvitték táborokba.

A láger egy másik helyen, egy faluban volt. Egyszer ugyan valamilyen okból visszaengedték a Lemli házaspárt a lakóhelyükre, a házukba, de később újra deportálták őket. Valószínű megtetszett a házuk egy “hős” szerb partizánnak, és kiutalták neki. (Az később, a 60-as években kiderült, hogy 1946-ban egy szerb partizánnak utalták ki a házukat)

A második deportálásnál (1946-ban) a Lemli családnak már volt egy gyermekük, Dani. Ő öt hónapos volt ekkor, emiatt bizonyos kedvezményeket kaptak az elhurcolásukkor.

Több dolgot vihettek magukkal, mint a többiek : például egy babakocsit is. Ez a babakocsi lett bizonyos szempontból nekik egy “mentőkocsi” a túléléshez. Ebben a gyerekkocsiban el tudtak rejteni olyan tartós élelmiszereket, mint sonka, kolbász, szalonna. Át tudták az ellenőrzéseken vinni a lágerba. A többi szerencsétlen csak egy koffert vihetett magával, de élelmiszert nem. Ha találtak valamilyen élelmiszert, akkor azt megtorolták a partizánok. Képzeljék el ezt helyzetet: tél van, tíz kilométert gyalogolni az ismeretlen lágerba 5 hónapos bébivel, elveszteni mindenüket, és miért ? Német neve volt a mamának: Winter és nem eléggé szerb a papának: Lemli. Ez szomorú és felháborító.

Az utazásuk a Lemli családnak a lágerba nem volt olyan rossz, mit a többi szerencsétlennek. Egy lovas szánkó is ment a csoporttal, mely a csomagokat vitte, ezen tudott a mama a gyerekkel együtt utazni. A történetet mama 1997-1999 közötti elméséléseiből jegyeztem le (rövidítve). Lejegyezte: Zámbó János - folytatása következik - Egy igaz történet 2 . rész Ott, ahol a láger volt, abban a faluban, sok üres ház volt melyeket teljesen kifosztottak a háború alatt. Ezekben szállásolták el a csoportokat, ahol az egyedüli bútor a földre hányt szalma volt. A papának volt egy jó szakmája, ő borbély volt, felajánlotta, hogy hajukat nyírja és borotválja az õröket és a lágerlakókat. Ezért ők egy normál családi házban lakhattak a gyermekkel, ott ágyban alhattak és asztal és szekrény is volt. A mama ezért segített a háziasszonynak a házimunkákban Itt mondhatni rendes ételt kaptak, de elég keveset és nem volt tej, tojás, fehér kenyér. Ezekre a gyermeknek (és az anyának is) szükséges lett volna.

A szalmán alvók valami rossz löttyöt kaptak csak étkül. Ahogy az első részben írtam, a "menőkocsiban" volt egy kis tartalék, ezt cserélték el a falusiakkal tejre, tojásra, normál kenyérre így a gyermek és anya is tudott megfelelően táplálkozni.

Amikor az őrzés már nem volt olyan szigorú, azt a hírt kapták, hogy át lehet szökni Magyarországra. Azt gondolták a szülők, hogy ezt a sanszot nem szabad kihagyni. A Magyarországra átszöktetésért egy bizonyos összeget kellett fizetni.

A szervező-átkisérő egy őr volt civil ruhában (felismerték). Úgy 20-30 személyt gyűjtött össze, de feltétel volt a gyorsabb haladás miatt, hogy mindenki csak egy csomagot vihet, bébit pedig a sírás miatt semmiképpen. Azért ajánlott a papa háromszoros pénzt, hogy mégis mehessenek, a gyermekkel együtt. A történetet mama 1997-1999 közötti elméséléseiből jegyeztem le (rövidítve). Lejegyezte: Zámbó János - folytatása következik - Egy igaz történet 3 . rész Volt még egy probléma. A gyermek miatt több csomagjuk volt mint a megengedett. A papa viszont talált egy fiatalembert, akinek nem volt elég pénze, a Lemli család kifizette az ő részét is, ezért ő vitte a plusz csomagot. Jól döntöttek, így a csoporthoz kapcsolódva elindulhattak A határon való átgyaloglás problémamentes volt. Ezt az utat éjszaka tették meg. És itt voltak Magyarországon, kevés pénzzel, lakás, útlevél, munkahely nélkül, egy nagy sötétségben. A jövő teljesen bizonytalan. Láttak egy gyenge fényt, nem túl messze, ez egy tanya volt. Ott kaptak néhány napra szállást, és élelmet. Ez a tanya körülbelül 10 kilométerre Hercegszántótól, a a határ közelében volt.

Bementek a községbe , ott találkoztak egy pappal. Ez a pap korábban Apatinban a plébánián volt.Ő lett a mentőangyaluk, aki egyengette tovább az útjukat, tanácsokkal és egyebekkel segítette őket. Így volt szállásuk és kaptak magyar igazolványokat, mivel a papa szerencsére tudott magyarul. Lehetőségük lett így Magyarországon belül bárhova szabadon utazniuk.

Ott Hercegszántón csak néha kaptak munkát, a pénzük vészesen fogyott. Valamit kezdeni kellett, és dönteni , hogyan tovább.

Vettek egy vonatjegyet, jó hosszú kilométerest, és elindultak. Jó ideje utaztak már, ekkor egy állomáson kinézve az ablakon, úgy gondolták itt leszállnak, körülnéznek. Ez az állomás Balatonboglár-Balatonlelle volt. Elindultak Boglár felé. Sétáltak a főutcán és találkoztak egy szimpatikus fiatalasszonnyal, akit megszólítottak. A történetet mama 1997-1999 közötti elméséléseiből (rövidítve) jegyeztem le. Lejegyezte: Zámbó János - folytatása következik - Egy igaz történet 4 . rész A mama kérdezte őt: hol tud a család szállást kapni? Az asszony azt válaszolta, hogy van nekik egy üres szobájuk, de sajnos teljesen üres. Oda mentek és hamarosan lett ágy és asztal a szobában, a szomszédok adtak. Később már volt szekrény és egyebek is. A mama besegített a fiatal házaspárnak, főzött és vigyázott a kicsinyükre.

Az egyik nap séta közben a mama és a papa meglátott egy borbély üzletet. A papa kérdezte a mestert, hogy mivel ő fodrász, tudna-e munkát adni neki. A mester örült, a család pedig szerencsés és boldog volt, hogy találtak munkát. Végre jobb idők jönnek ezután.

Ebben az időben divatba jött a rövid haj a lányoknál, minden fiatal leány le akarta vágatni a hosszú haját. Emiatt a fodrászoknak sok munkájuk volt. Ez tartott vagy három hónapig. Az alábbiak miatt vált a helyzet rosszabbá: majd minden lány már rövid hajú volt, valamint az időjárás elromlott megjött az késő ősz. A Balaton nyáron sok-sok vendéget vonz, de télen szinte kihalt. Így akkor már nincs munka, nincs pénz sem.

Következő lakóhely Karád volt. Itt született a leányuk Rozália,1949-ben. Ez a község sem adott biztos megélhetést tartósan, így néhány év után amikor hírt kaptak, hogy Csór mellett biztos állást és jó fizetést lehet kapni.

Útra keltek ismét és Csóron kerestek lakóhelyet. Itt már jobb körülményeket tudtak biztosítani a családnak, állást kaptak Inotán az erőműben. Az erőműben évszaktól függetlenül volt munkahely. Itt Csóron született harmadik gyermekük Ferenc, 1954-ben. VÉGE - /Még lesz folytatás, csak vissza kell emlékezni és leírni / A történetet mama 1997-1999 közötti elméséléseiből (rövidítve) jegyeztem le. Lejegyezte: Zámbó János / a Mama veje/

Szabó Magda emlékére

ABIGÉL - RÖVID TARTALOM Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot... Hogyan igazodik el egy tizenöt éves kislány ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Vajon hihet-e a naiv diáklegendában, amelyet a kertben álló, korsós leányt formázó szobor alakja köré fon a lányok képzelete? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, aki látta a regényből készült, nagy sikert aratott filmet, bizonyára örömmel veszi kézbe a kitűnő könyv legújabb kiadását.

Hemingway

Jelképnek szánt dal

A blog története

A Blogger története A Blogger szolgáltatást egy kis San Francisco-i cég, a Pyra Labs indította útjára 1999 augusztusában, az internet felfutásának csúcspontján. De mi nem voltunk az az összedobott pénzből működő, bulizó, előcsarnokban csocsózó, ingyen sört vedelő társaság. (Hacsak nem mások ingyen söréről volt szó.) Cégünket három barát alapította, akik nagyvállalatok unalmas internetes projektjein tengődtek, és közben igyekeztek megvalósítani nagyszabású internetes terveiket. De az eredeti tervek nem is annyira lényegesek - az már sokkal inkább, hogy mindeközben megalkottuk a Bloggert, többé-kevésbé puszta hóbortból, majd elgondolkodtunk, és azt mondtuk: Hmmm... ez egészen érdekes. A Blogger elstartolt, a maga szerény módján, majd az évek során egyre nagyobbra nőtt. Még egy kevés pénzt is gyűjtöttünk (de tényleg csak keveset). Később azonban beütött a baj; kifogytunk a pénzből, és életünk kezdett szomorú képet festeni. Végül is nagy nehezen túléltük ezt az időszakot, és a szolgáltatás (majdnem) folyamatos működéséről is gondoskodtunk, majd ismét nekiláttunk a bővítésnek. 2002-re újból jól mentek a dolgaink. Több százezer felhasználót tudtunk magunk mellett, mi azonban továbbra is csak néhányan voltunk. Ekkor megtörtént, amire a legkevésbé számítottunk: A Google jelezte, hogy felvásárolná cégünket. Igen, az a Google Mi szerettük a Google -t, ők meg szerették a blogokat - így beleegyeztünk. És döntésünk végül helyesnek bizonyult. Jelenleg a Google egy kis (de a korábbinál azért valamicskével nagyobb) csoportja vagyunk; feladatunk, hogy segítsük mások önkifejezését a weben, és személyes nézőpontból rendszerezzük a világból származó információkat. Tulajdonképpen mindig is ezt tettük. A Google-ról további tájékoztatás a google.com webhelyen található. (Ahol persze keresni is érdemes.)

Mi is az a BLOG

Tim Berners-Lee, a WWW és a blog atyja Egy blog felülete A weblog, web log, webnapló, vagy egyszerűen blog egy webes alkalmazás, amely időponttal ellátott bejegyzéseket tárol egy nyilvános weboldalon (illetve magát ezt a weboldalt is szokás weblognak nevezni). A bejegyzések leggyakrabban – de nem szükségszerűen – fordított időrendi sorrendben vannak. Egy ilyen weblap jellemzően bármely WWW felhasználó számára elérhető, olvasható, sőt bizonyos mértékben néha szerkeszthető is (pl. hozzászólások). A „weblog” a „web” és a „log” szóösszetételből származik. A „blog” kifejezést a server log-gal való összekeverhetőség miatt, ennek elkerülésére kezdték alkalmazni, és hamar elterjedtté vált. A weblogot író célja általában az önkifejezés, gondolatai közreadása és az © APáltala képviselt vélemények terjesztése. Témája sokrétű: lehet egyszerűen egy interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos politikai véleménynyilvánítás vagy üzleti jellegű kommunikáció eszköze is, és lehetségesek tematikus blogok is (pl. kifejezetten csak az irodalommal foglalkozóak); ennek megfelelően a webnaplót vezetők köre az alkalmi szerzőktől a nagy írói közösségekig, sőt vállalatokig terjed. Sok weblog teszi lehetővé a látogatóknak nyilvános megjegyzések írását, ami közösségek kialakulásához vezethet. A weblogok vagy bloggal kapcsolatos oldalak összességét blogtérnek (blogsphere) is nevezik. Amikor nagy az aktivitás, sok információ és vélemény gyűlik össze egy adott témával vagy vitával kapcsolatban a blogtérben, ezt gyakran blogviharnak vagy blog-rajnak is nevezik.

Fekete hattyú

Fehérvári képek Jánostól

Bory-vár /Máriavölgyi út / A székesfehérvári Bory-vár Bory Jenő építész és szobrászművész alkotása. 1923-ban kezdte el építeni, és 1959. szeptember 19-ig, haláláig építette. A várat Bory Jenő egymaga építette, saját tervei alapján. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában úttörő volt. A művész a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán oktatott, de jelentős szerepet töltött be, mint képzőművész is. A vár stílusa a középkori skót "szellemkastélyok" emlékét idézi. Itt találhatóak a művész szobrai, festményei, valamint kortárs magyar alkotók művei is. Az épület szerkezete bonyolult, zegzugos, minden része meglepetést rejt. Pl.: a vár tornyaiba vezető csigalépcsők mellett beugrók nyílnak, amelyekben a művész alkotásai vannak elhelyezve. A Százoszlopos Csarnokban találhatóak a történelmünk nagy alakjainak szobrai. Szép kilátás nyílik a városra a vár tornyából. A várat liget öleli körül, a hely kiválóan alkalmas hétvégi kirándulásokra. A vár ma is a Bory család tulajdona és lakóhelye. Könnyen megközelíthető gépkocsival és autóbusszal egyaránt. A helyi járat (26/a) a vár közelében áll meg. Petőfi szobor

Bory vár

A telken volt 2007 május

NEHOGYMÁR ne Tetszen ez!

Székesfehérvár 2

Kati néni Bory vár

Székesfehérvár

Nemzetközi fotópályázatra gyűjtöttem, tavaly ősszel ezeket a képeket.

Bory vár, Petőfi szobor, ..........

Sajnos már a túljelentkezés miatt nem tudták fogadni.

A képeket készítette János

Takács Imre József Attila díjas költőről

2001. június 28. 75 éve született Takács Imre József Attila-díjas költő, író Ágh István Az anyag álomfejtője Bulgáriai utunkból lófejet formáló márványkövet hozott haza, hogy fölállítja majd pákozdi szőlőjében, akár egy modern szobrot. Nem tudom, mi lett vele? Azt sem tudom, szüretelt-e arról a szőlővesszőről, a nekem ajándékozott zalagyöngyéről, melyet neki adtam tovább, mert nem lehetett az első emeletről fölnevelni. Emlékeim barátság-töredékek. Most már utolsó beszélgetésünk az az órányi együtt utazás Fehérvárig, mikor egy talpas vasfeszületet rakott ki közénk a kupé asztalkájára, s anyagát, olcsóságát fennhangon dicsérte. Később a fehérvári kiállítás megnyitásán már nem szólt, ült a közönség szélén, mintha valami baja lenne velem, s nem értettem, miért büntet oktalanul. Pedig előbb még levelet írt, megköszönte a róla elmélkedő írásomat, melyet már föl kellett olvastatnia, és írni sem látott rendesen, fölidézve azt a régebbi megvallást, miszerint olyanok az erek a fejében, akár egy mésztelep. Akkor még nem fogtam föl a pokoli következményeket, hogy az élet sorvadására a művek elkövesedése következik. Már a nyolcvanas évek vége felé megjelent prózakönyvéről írva meg kellett állapítanom, a Poeta Benedictust senki sem méltatja, s mintha ő is kikerült volna mindenestül az irodalmi köztudatból. S nem értettem, miért? Hiszen a legjobb költők közül való, s megírt egy olyan regényt, A csillagok árulását, amelynek a magyar irodalom törzsanyagában van a helye.Ami a kilencvenes évek csöndjét okozta, ráadás csupán az előbbi harminc esztendőre, de ekkor már egybeesett az általános kitagadással. Nem kímélve azokat sem, akik a magyar irodalmi hagyományból újítottak forradalmasan klasszikusat. Mindannyian a népből érkeztek, első nemzedékbeli értelmiségiek, s emiatt mintha megbélyegzés lett volna származásuk és munkásságuk a posztmodern viszonyok között, akiket épp azért emeltek föl az alsóbb osztályokból az ötvenes évek elején, hogy a rendszer értelmisége legyenek a polgárság helyett. De olyan szolgálatra kényszerítve, amelynek gyalázatával egyszer csak szembe kellett találniuk magukat. Emberi, művészi válságba kerültek, s nagyot alkottak Juhászék, Nagy Lászlóék a megrendítő katarzis által. Ám a következő csapatnak, Takács Imrééknek, még a katarzis tisztítótüze is úgy adatott meg, hogy megritkult az oxigén, megfogyatkozott közvetlen elődeik lángjában.Takács Imre kezdeti írói önazonossága rövid ideig tartott, az 1955-ös Zsellérek unokája kötetig, az 59-es Kőangyal verseinek feléig, s A csillagok árulása című regényig.

A HÁROMKIRÁLYOK MI VAGYUNK

Egy madár gondolatai -Ezt hiszik rólam , de ilyen is vagyok-

Akik engem nevelnek Azt mondják, hogy szép vagyok Azt is még , hogy okos

Iskolába nem jártam Pár szót azért bevágtam Nem a pár szóért vagyok okos

Állítólag mindent értek Ha kell meg is teszem Oda pattanok ahová kérik

Fejem lehajtom ha ez kell Bár ezt szeretem mert símogatnak Finoman és kedvesen

Fülcimpára hogyha kérnek Puszit adok , nem is egyet Szeretetet kapok tehát vissza is adom

Főképp azért vagyok okos és jó Mert ha kell sokat alszom Éjszaka és délelőtt

Éjszaka az egyikkel, reggel meg A hazajövővel Ezt becsülik nagyon-nagyon

Öt éves nimfa vagyok Mivel fíú Ezért szép színben ragyogok /egyszer majd ha lehet te is láthatsz engemet/

Na most ki kit szeret ?

Az utazást a mi fajunk A fáma szerint nem bírja Pedig ültem én már Ladában

Kalitkában, majd vállon , elöl és hátul Bevallom azért kemény volt Mert nagyon meleg volt

17 km az út csak oda , de vissza sem kevesebb De az ott eltöltött órák-napok Feledtették ezeket

Hűha ez Kovács László !

Előző év nyara kimaradt, ezért nem értettem December közepén eső enyhe szél Hova cincálnak engemet

Jógázni szeretek

Kiderült, hogy reklámcél Az újságban olvastak valamit Semmi hasznot nem akartak

Csak lásson engem aki akar Fűtetlen helyiség, kutya közelben És én mindezt türelemmel viseltem

Valójában sokat fáztam, vagy félórát is késett Az a csitri lány, ki pár másodpercet vetett rám Nevet kért, iskolát és életkort,s egy névkártyával távoztunk

Pár nap múlva hála, már nekem nem kellett elmennem "Apám" tán csalódott, de "Anyám" nagyon szomorú volt

Csaknem 40 ezer forint kellett volna Hogy feltételes módban , matricán vagy képeslapon Gubasszak, reklám filmről még őseim sem álmodtak

Nem fizettek hála, tehát nem vagyok fenn Az Ő világuk szerint az Interneten Így is azért büszkék rám mert, kibírtam a téli klímát

Jól vagyok !

U.i. A képem megmutatom szívesen Bár ott három éves lehettem Ma már öt éves is elmúltam Aki nevel egy nullával többet élt S az én életkorom, még bőven hozzáfér 2006.jan 3. Rózsi